Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újraszületés, reinkarnáció

  Aki nem hisz az újraszületésben az tagadja Jézus tanait, az Atya jóságát, és irgalmát szeretetével együtt, mejet a Szenlélek hordoz. Aki nem hisz az újraszületésben fél a haláltól, mert nem tud tovább lépni, sőt meg sem akar halni. " Aki elveszíti életét Értem az megmenti azt." Aki úgy élte életét, hogy hitt Jézusban, és tanításait szem előtt tartva szerette felebarátait mint saját magát, annak nincs mitől félnie, még a haláltól sem! Ha újra kellene születnie, hogy ujjá is szülessen, nem kell mást elviselnie, mint azt a szeretetet amivel ő szeretett előző életében, és így kiegyenlíti a megbillent mérlege nyelvét. Mivel más formában nem tudja felvállalni a szeretet megvalósítását és megvalósulását, azt hogy szeressen úgy mint Jézus, hogy szerethessék úgy mint felebarátot, ezért mindenképpen emberként kell újraszületnie! Ha más élőlényként akar megszületni, megteheti, de ezeket nem tudja megvalósítani, és nem tud bizonyságot tenni Jézusról!
  Aki hitetlen, ijen nincs is, mert mindenki hisz vala-ki/miben, vagy a mammonban vagy  az Istenben, az is ugyanezekkel fog szembesülni halálakor. Őreá is ugyanazok a szeretetlenségek várnak, mint amivel illette felebarátait halála előtt, akkor is ha ezeket szeretetből cselekedte!    

Lk. 17,1. 
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

                                                                                                    Ezért nincs értelme a gyilkolásnak sem, mert nem lehet biztos abban a gyilkosa, hogy ezzel a cselekedetével az áldozatától végérvényesen megszabadult, hiszen a másvilágon találkozni fognak, és ha a tartozását nem engedi el a vétkezőnek, neki is újra kell születnie, míg minden adósságát le nem rótta!                                                                    Nem tudja elkerülni az újraszületést, mert a halál utáni állapot szellemként nem viselhető el sokáig, mert cselekvésképtelen, magányos, hajtja a bűntudat vagy a bosszú! És amíg nem fogadja el Jézus útmutatásait, hogyan kell szeretni, megbocsátani, másoknak segíteni, addig csak egyre jobban sújosbítja hejzetét, mindaddig míg  egyszer csak elviselhetetlenné válik az élete. És ha csak a körülményeit változtatgatja, semmivel sem lesz jobb neki, míg csak saját magán nem változtat! Ez a megfelelője a

"változtassátok meg gongolkodásotokat", vagy a " térjetek más felismerésre" felhívásnak! 

Bibliai utalások az újraszületésre: (A halottak semmit nem tudnak? Pr.9,7)

 

  1Sám 28,7
Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt,
hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé,
Endorban van egy halottidéző asszony.
8. 
Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi;
és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és
idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.
9. 
És monda az asszony néki: Ímé te jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a
földről a varázslókat és jövendőmondókat; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet,
hogy megöless engem?!
10. 
És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.
11. 
Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem.
12. 
Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!
13. 
És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből.
14. 
És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tőn néki.
15. 
Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?
16. 
És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?!
17. 
És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.
18. 
Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.
19. 
És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.
20. 
Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.
 
1. Mt 22,32
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak,  hanem élőknek Istene.
2. Mk 12,27
Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
3. Lk 20,38
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.

 Jób 1,21

És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
Jeremiás 21?:5?
Mt 11,14
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.

  „A halottak semmit nem tudnak." (Préd 9:7) 2. „Kimegyen a lelke... aznapon elvesznek az ő tervei." (Zsolt 146:4) 3.  „Semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy." (Préd 9:12) 4.  „Többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik." (8. vers) 5. A normális alvás az érzelmeket közömbösíti. -Ezt is vitatom, az álmok sokszor érzelmekben gazdag tudat alatti, de nem tudatlan állapot! „Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett." (8. vers) És ezek a példák csak a  test halálára igazak , de nem a lélekre!
 

Néhány bibliai példa arra, hogy a test nem egyenlő a lélekkel, és hogy képes külön életet élni a testtől!

 

  Mt 26,41
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
2. Mk 14,38
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
3. Lk 3,22
És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
4. Jn 3,6
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
5. Jn 6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.

 

4129

Jézus szavai a reinkarnációról

Ezzel az írással senkit nem akarok meggyőzni, csupán a felismeréseimet osztom meg úgy, ahogy azokat most látom.

 

Véleményem szerint különbséget kell tenni a reinkarnáció és a keletről származó lélekvándorlás között. A reinkarnáció emberi testben való újraszületést jelent. A lélekvándorlás alatt pedig ugyanazon emberi léleknek az ember, állat és növény létsíkok közötti vándorlását értik azok, akik hisznek ebben. Ez utóbbiról Jézus Krisztus nem beszélt. A reinkarnációról viszont mint az emberi lélek szeretetben való fejlődésének eszközéről az evangéliumokban igenis szólt.

 

a, Jézus beszélt arról, hogy ugyanaz a lélek a test halála után egy másik emberi testben újra megszületik.

b, Beszélt arról is, hogy senki sem juthat az Atyához, csak rajta keresztül (János 14:6). A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy e felismerésre az emberek túlnyomó többsége nem jut el egy emberi élethossz alatt (Máté 7:13). Tehát e felismerésre az idő távlatában lehetőséget kell biztosítani számukra. A reinkarnáció ténye nélkül Jézusnak ezt az állítását: és én, ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok.(János 12:32) komolytalan kijelentésnek kellene vennünk.

c, A reinkarnációra utaló tényként beszélt Jézus arról is, hogy az emberi lélek már leszületése előtt szabad akarattal rendelkezik, és dönt arról, hogy Isten akaratát képviselve, vagy annak ellenében kíván a földön élni.

 

Mindent összevetve, a reinkarnáció kegyelmi rendje nélkül nem gondolhatnánk Istenre úgy, mint gyermekeit végtelenül szerető személyre. A reinkarnáció nélkül Isten meghasonlott szellemi lény, aki egyik kezével teremt, a másikkal pusztít. A reinkarnáció tudatában Isten tökéletes bölcsességű, végtelenül szerető Atya.

 

Az idézeteket Vida Sándornak az eredeti görög szöveghez ragaszkodó és a kifejezések magyar változatait zárójelben is közlő fordításából vettem.

 

I. A reinkarnáció legtöbbet idézett evangéliumi bizonyítéka a János Illés azonosság. Amint Bemerítő János, úgy az emberek többsége sem emlékszik előző földi életére-életeire. S ez így jó. Hiszen a múlton való merengés könnyen csapna át önmarcangolásba, vagy alaptalan öndicsőítésbe. Ez pedig a jelen feladatainak elmulasztását eredményezné, ami egyenlő lenne a múlt hibáinak megismétlésével.

Mindenki életében legfontosabb feladat az ön- és istenismeretre jutás, tehát annak felismerése, hogy Isten nem rajtunk kívül, hanem bennünk él, és rajtunk keresztül másokat is akar szeretni.

A cél tehát a jézusi gondolkodás és magatartás. Amint minden futó, aki indul egy versenyen, a célszalagot keresi a tekintetével, és az előtte levő távra összpontosítja figyelmét, úgy minden embernek a jelenben előtte álló feladatára kell koncentrálnia.

 

Bemerítő János tehát nem volt tudatában annak, hogy Illés testében és prófétai feladatával már korábban is élt a földön. Nem volt ennek tudatában, mivel lelki fejlődése érdekében nem volt rá szüksége. Jézus viszont tudta, hogy ki volt korábban az, akit Bemerítő Jánosnak hívnak.

1. mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak, így az Emberfia is szenvedni fog tőlük.

Ekkor megértették a tanítványok, hogy (baptista) Bemerítő Jánosról mondta ezt (beszélt) nekik, (Máté 17:12-13) (lásd még Márk 9:11-13).

 

2. Ez az, akiről meg van írva: nézd, én elküldöm (hírvivő) követemet (angyalomat) előtted, aki előkészíti utadat....

Bemerítő János napjaitól fogva mostanáig az Egek (Istenének) királyi uralma erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el (azt),

mert minden próféta és a törvény Jánosig ezt jövendölte,

és ha el akarjátok fogadni: Ő maga Illés, akinek el kell jönnie. (Máté 11:10-14.) (lásd még Lukács 7:27-28)

 

Fenti szavaival Jézus, a János Illés azonosságon túl azt is állítja, hogy emberből lehet szellemi lény és szellemi lényből lehet ember. Van tehát kapu a szellemi és az anyagi létsík között.

 

Nem véletlen az sem, hogy Jézusnak és három tanítványának Mózes és Illés angyali szelleme jelent meg a hegyen. Istennek van stílusa. A hegyen, Jézus a működését megelőző időszak első és utolsó prófétájával beszélt, vagyis Mózessel és azzal az Illéssel, akiről tudjuk, hogy Bemerítő Jánosként is élt.

 

II. Felvetődik a jogos kérdés: Illésen kívül kaphat-e más, szabad akarattal rendelkező szellemi lény is lehetőséget arra, hogy emberként megszülessen?

1. Jézus válasza: mindenki, aki hallgatott az Atyára és nála tanult, hozzám jön, (János 6:45). Jézus ezt a földön mondja el, hiszen hozzá jönni, csak a földön lehet. De az Atyára hallgatni és nála tanulni csak a szellemvilágban.

Jézus előbbi szavait a magam számára így tettem érthetőbbé: mindenki, aki úgy döntött, hogy az Atyára akar hallgatni és ennek érdekében komoly tanulást is vállal, az, ha leszületik a földre, nyugtalan lesz addig, amíg Engem, az Atyát képviselő Jézust a földön meg nem talál.

Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, hogy mi van azokkal a szellemi lényekkel, akik nem akarnak az Atyára hallgatni Jézus így beszél róluk: miért nem értitek (ismeritek fel) az én szólásomat? Mert képtelenek vagytok (meg)hallgatni az én szómat, ti az ördög atyából vagytok, és az atyátok kívánságait akarjátok tenni (megvalósítani). (János 8:43-44).

Jézus más kijelentése is igazolja azt, hogy a testet öltött lelkek szabad akarattal bírtak már leszületésük előtt is: Aki Istentől származik, az Isten beszédeit hallgatja, ti azért nem hallgatjátok, mert nem származtok az Istentől, (János 8:47).

Jézus szerint tehát ölthetnek ember testet ördögi szellemek is, mégpedig születés, nem pedig megszállás által. Nyilvánvaló, hogy ezeknél az embereknél az Isten ellen döntő alapszándéknak már az anyag testben való megszületés előtt léteznie kellett. Ezt támasztja alá Jézus következő két kijelentése is :

 

a, Aki az (eszményi), kitűnő magot veti, az az Emberfia,

A szántóföld pedig a világ, a kitűnő (eszményi) mag a királyság fiai, a vadóc (konkoly) pedig a gonosz(ság) fiai.

Az ellenség pedig, aki a vadócot (konkolyt) veti, az ördög, (Máté 13:37-39).

 

b, Ő pedig így válaszolt: minden növényt, amelyet nem az égi Atyám ültetett, gyökerestül ki fognak tépni. (Máté 15:13). Bizonyítékok ezek arra, hogy vannak szellemi lények, akik azzal a szándékkal születtek le a földre, hogy itt Isten akaratát tegyék, és vannak olyanok, akik nem ezért születtek le.

(Zárójeles véleményem az, hogy egyes rossz szándékú szellemi lények soha nem törekednének megszállni mások testét, ha ezáltal nem egy korábbi, saját tapasztalatú testben átélt élményüket igyekeznének megismételni.)

 

2. Jézus az Őt elárulni készülő Júdásról azt mondta, hogy jobb volna neki, ha meg sem születik. (Máté 26:24) Úgy gondolom, e Jézusi kijelentés utal arra is, hogy minden leszülető szellemi lénynek van egy alapszándéka, amely egész földi életét meg fogja határozni. Vagyis gyökeresen új életcélt csak a szellemvilágból hozhat a maga számára minden testbe született szellemi lény.

 

Jézus szerint tehát nemcsak angyali szellemből lehet ember, hanem ördögi szándékú szellemből is, akik azért képtelenek felismerni Jézust mert nem az Atyánál tanultak, nem rá hallgattak, mielőtt anyagtestben megszülettek volna !

 

A szeretet Istene nem teremthetett ördögöt. Aki azzá vált, az saját, helytelen gondolkodása következtében lett azzá. Logikusnak tűnik, hogyha egy bizonyos gondolkodásmód vállalása által el lehet távolodni Istentől, akkor egy másfajta gondolkodásra való törekvés által lehet közeledni is Hozzá.

De hogyan válhat egy ördögi szellem újra angyallá Itt van pl. Júdás esete, akit Jézus a veszedelem (romlás) fiának nevezett (János 17:12). Ennek ellenére Jézus, mikor a saját, második dicsőséges eljövetelét megjövendölte, Júdásnak is ugyanazt a jutalmat ígérte, mint a tizenegynek: Ámen, mondom nektek, hogy ti akik követtetek engem, az újjáalakuláskor (újjászületéskor), amikor az Emberfia dicsősége trónjára ül, ti is tizenkét trónra ültök oda és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse felett, (Máté 19:28). (Akiben netán kétség merülne fel, azzal kapcsolatban, hogy Júdást a tizenkét apostol közé számította-e Jézus, azt arra kérem, olvassa el a János 6:70-71-ben lejegyzetteket.)

  Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni, de azt is tudta, hogy az árulás és annak következményei nem fogják békességgel eltölteni Júdást. Sőt szenvedni fog. Ezért mondhatta, hogy jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja.? (Máté 26:24). Jézus tudta, hogy azok a tapasztalatok, melyeket Júdás mellette szerez, előbb-utóbb a gondolkodásmódjára is hatással lesznek.

Jézusnak volt igaza. Bár Júdás elárulta Jézust, de ezt követően felismerte, hogy helytelenül járt el. Tettének következményeivel szembesülve magát árulónak, Jézust pedig igaznak ismerte fel (Máté 27:4). Még a vérdíjat is visszaadta, a tettét pedig megbánta. De mivel bűntudatát még nem tudta feloldani azáltal, hogy Isten irgalmát elfogadja, ezért önmaga fölött a saját értékrendje szerint ítélkezett.

Jézus csak azért adhatott jövendölésében az áruló-nak is trónt, mert tudta, hogy Júdásnak lesz alkalma arra, hogy a múltban végzett tetteit ne csak a saját elgondolása alapján, hanem az Isten fényében is megítélhesse, s újra leszületve bebizonyíthassa, hogy Isten akarata szerinti életáldozatot is képes vállalni azért, amit jobbnak ismert fel.

  Júdás a földön szerzett tapasztalatai nélkül nem szembesülhetett volna a saját addigi gondolkodásmódjával és nem merült volna fel benne a változtatás igénye. Júdás a minden emberben benne élő boldogságvágy és a Jézus mellett átélt tapasztalatok hatására elindult a gondolkodás-átalakítás útján. S kérdem én, akadályozná-e őt ebben az az Isten, aki Fián keresztül mindenkit gondolkodás-átalakításra szólított fel (Márk 1:15)? Úgy gondolom, hogy a nem ártás, megbocsátás és segítés Istene nemcsak nem gördít akadályokat az általa kért gondolkodás-átalakítás útjába, hanem inkább lehetőséget biztosít rá: a ti időszakotok...mindig készen van (megfelelő) (János 7:6).

  Mi történik tehát a testi halál után azzal, aki földi tapasztalata nyomán felismeri gondolkodásának helytelenségét mint Júdás is tette, de még nem ismeri fel Jézust az irgalom rendjét képviselő szabadítójának?

Az a véleményem, hogy halála után mindenki átvilágítódik Isten szeretetének fényével, és szembesülve önmagával lehetősége nyílik arra, hogy Isten mellett, vagy ellene döntsön. (Ennek földi megfelelőjéről beszélt Jézus a János 3:19-21-ben.)

A szellemvilágban csak az dönt Isten mellett, aki Isten szeretetét közvetlenül megtapasztalva önismeretre jut és vágyakozás ébred benne, hogy viszont szeresse az Istent. Igen ám, de ennek a döntésnek a komolyságát igazolni csak a földön lehet, ahol az Isten rászoruló módon minden emberben benne él. (Máté 25:40)

  Azokban, akik felismerik, hogy az Isten bennük is szeretet, vágy ébred arra, hogy ezt, az önmagukban felismert igazságot tettekkel is igazolják, ugyanis egy gondolkodásmód milyensége a belőle fakadó cselekedeten, tehát a gyümölcsön mérhető le. A megváltozott gondolkodás igazolására a legbiztosabb lehetőség a kísértések világában, tehát a földön nyílik. Valójában a megtérés vágyával leszületett emberek biztosítják azt is, hogy a Jézus által elhozott világosság az Ő második eljöveteléig jelen legyen a földön.

  Aki vállalja, hogy Isten képviseletében leszületik a földre, az biztosra akar menni. Vagyis azáltal, hogy a földre visszatér, nem akar gondolkodásmódjában is visszalépni és azt, amit hibának ismert fel, újból elkövetni. Tehát nem akar eltévedni ! Talán még garanciát is kérne Istentől, ha nem látná be nagyon hamar, hogy az Istenhez való hűséget a földön nem adhatja meg senki a másik számára, csak mindenki önmaga számára azáltal, hogy már a szellemvilágban nagyon komolyan gondolja ezt.

  Mindenki, aki önként vállal feladatot Istenért, igyekszik felkészülni erre. Minél őszintébb valakiben a vágy, és egyértelműbb benne az elhatározás, annál inkább igyekszik mindent megtenni azért, hogy helytállhasson. Mivel tudja, hogy kudarca, vagy győzelme nem Istenen múlik, hanem saját szándékának komolyságán, ezért felkészül, tanul, kitisztáz, hogyha majd visszatér a földre azért, hogy Istent közvetlenül, embertársaiban szerethesse, semmiképpen ne tévedjen el, hanem Jézusra találva újra tudatossá válhasson benne az, hogy kicsoda ő, kiért érdemes élnie és hogyan.

  3. A születés előtti tudatos létezést igazolják Jézus következő szavai is. Miután az Egek (Istenének) Királyságát előbb szántóföldbe rejtett kincshez, majd vándorkereskedőhöz és tengerbe vetett vonóhálóhoz hasonlította, így szólt a tanítványaihoz: minden írástudó, aki az Egek (Istenének) Királyságában tanult, hasonló a gazdához, aki a kincstárából új és régi dolgot hoz elő. (Máté 13:52). E Jézusi kijelentést úgy értelmezem, hogy azok, akik azzal a tiszta szándékkal születnek le a földre, hogy itt Isten Királyságát hirdessék, találhatnak ki új példabeszédeket, de a különböző formájú példabeszédek mögött a tartalom soha nem lehet más, mint az Isten akarata.

  4. Jézus tudta, hogy aki nem azzal a komoly szándékkal születik le a földre, hogy itt Istent képviselje, az képtelen lesz arra, hogy Őt az Isten Fiának ismerje fel. Erre utalva mondja Nikodémusnak: Mondom neked, ha valaki nem lesz újjá (nem származik fentről) nem láthatja meg (nem képes felfogni) az Isten Királyságát (királyi uralmát), (János 3:3). Sőt, Nikodémus hitetlenkedésére újra megismétli: Nehogy csodálkozz azon, hogy ezt mondtam: újjá kell lennetek (nektek fentről kell származnotok). (János 3:7)

  5. Jézus nagyon egyértelműen fejezi ki magát, mikor azt mondja, hogy az Atya ismerete nélkül a Fiút nem lehet Isten által fölkent szabadítóként felismerni. Kijelentettem (kinyilatkoztattam) a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál e világból, Tiéid voltak és nekem adtad őket és a Te szavadat megőrizték (megtartották), most megismerték, hogy mindaz, amit adtál nekem: Tőled van, (János 17:6-7).

Éppen a leszületés előtti létezés tényét ismerve mondhatta Jézus jogosan az Őt elutasító zsidóknak a következőket: megismertelek benneteket, hogy Isten szeretete nincs meg bennetek. (János 5:42).

  A fenti gondolatkörhöz tartoznak és a leszületés előtti tudatos létezés tényét igazolják Jézus következő szavai is:

a, az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem, ha valaki az ő akaratát akarja tenni, az fölismeri a tanításról, vajon Istenből van-e vagy én magamtól szólok, (János 7:16-17).

Tudjuk, hogy fölismerni (azonosítani) egy tanítást csak az képes, aki a tananyaggal már korábban is foglalkozott.

  b, senki sem jöhet (én)hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt, (János 6:44).

Ez a vonzalom nem lehet más, mint annak a lehetőségnek a felismerésre, hogy a szellemvilágban korábban átélt boldogító élettapasztalat Jézust követve újra átélhető valósággá válhat.

  c, Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, semmiképpen nem taszítom el, (János 6:37).

  d, Én értük kérlek (könyörgök), nem a világért kérlek (könyörgök), hanem akiket adtál nekem, mert a Tieid. (János 17:9).

  e, Mivel az Istenre találásnak a földön tudatosan vállalt előzménye kellett, hogy legyen. Ezért jelenthette ki Jézus Pilátus előtt is ezt: mindenki, aki a való(igaz)ságból van, hallgat az én hangomra, (János 18:37).

  f, Ha azokat tekintjük igazságosaknak, akik magatartásuk által már igazolták Istenhez való hűségüket, akkor érthetővé és a reinkarnációt igazoló kijelentéssé válik Jézusnak ez a mondata: ... mondom nektek, hogy sok próféta és igaz(ságos) ember kívánta látni, amit ti láttok és hallani, ami ti hallotok, és nem hallotta. (Máté 13:17). Vagyis a Jézus előtt élt próféták és igazságos emberek között sok olyan volt, aki szívesen vállalta volna azt, hogy Jézus kortársaként újra leszülessen a földre, Tőle tanuljon és nyomában munkálkodjon. Mivel Isten országában nem élhetnek olyan igazságos emberek, akiknek van olyan szeretetből fakadó vágyuk, amit Isten nem tud betölteni, ezért léteznie kell a reinkarnációnak, hogy azok, akiket a szeretni tanulás és szeretni tanítás vágya tölt el, megszülethessenek.

  g, Ekkor mondta a tanítványainak: az aratni való ugyan sok, de a munkás kevés.

Kérjétek hát az aratás Urát, hogy vessen be munkásokat aratásába. (Máté 9:37-38)

Az a véleményem, hogy egy olyan munkásnak, akit az aratás Ura küld munkába, nagyon tudatosnak, fölkészültnek kell lennie és az Isten képviselésének szándékával kell megszületnie. Ellenkező esetben nem lenne képes arra az aratásra, amit az Isten kér tőle, s amelyet ő is vállalt, még munkába indulása  leszületése előtt.

  h, Belátható, hogy Jézus a Vele kialakítandó tudatos földi kapcsolat feltételéül állítja az Atyával kialakítandó leszületés előtti tudatos kapcsolatot. Nagyon szép tanúbizonyságát adja ennek, mikor az örök élet elnyerésének feltételeit ekképpen fogalmazza meg:

az pedig a (világ)korszakokra szóló élet, hogy megismerjenek Téged az egyedül való(igaz) Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (János 17:3). Bizony így, ahogy Ő mondja, egymás után.

  i, Mikor Jézustól azt kérdezték a benne hinni nem tudó zsidók hol van a te Atyád, Jézus így válaszolt nekik: sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek, (János 8:19.)

A tapasztalat azt mutatja, hogy Jézus nem képes az emberi szíveket megnyitni, ha azok nincsenek ráhangolva annak a tartalomnak a befogadására, amit Jézus az Atyától átvett. Tehát Jézus földön elhangzott szavai az emberek által korábban befogadott, szíveik mélyén már meglévő tudást tudják csak életre kelteni. Ez a tudás csak annak a szívében van jelen, aki azt korábban, a saját döntése alapján oda  a gyümölcsérlelés szándékával befogadta.

Aki nem az Atyánál tanult, az nem ismerheti az Atyát és így az Atya akaratát cselekvő Jézust sem ismerheti fel olyannak, akit az Atya küldött. Jézus értékét csak az lesz képes felismerni a maga számára, aki leszületése előtt az Atyát már értékelte.

A fentiek által nyerhet további új értelmet az Atya és Fiú egylényegűségét igazoló alábbi jézusi kijelentés: aki látott engem, látta az Atyát, (János 14:9).

  6, Jézus tudta, hogy mindenki azt az alap szándékát fogja gyümölcsöztetni a földön, amit még leszületése előtt vállalt, magával hozott. Ezért mondhatta, hogy A jó fa nem hozhat nyomorúságos gyümölcsöt, sem a romlott fa (eszményi) szép gyümölcsöt. (Máté 7:18)

Az, hogy egy magból finom gyümölcsöt, vagy szúró tövist termő növény lesz-e, a fajtájától függ. Ez pedig már az ültetéskor eldől. Ugyanis a mag a benne lévő, magával hozott tulajdonságait bontja ki, jeleníti meg. Vagyis a megszülető lelkeknek már leszületésük előtt olyan tapasztalatokkal kell bírniuk, amelyre támaszkodva eldönthetik, hogy Isten mellett, mint jó fa, vagy ellenében, mint romlott fa szándékoznak-e élni.

  7, Vagy (eszményi)széppé teszitek az élő fát és gyümölcsét is (eszményi)széppé, vagy rothadttá (romlottá) teszitek a fát, gyümölcsét is rothadttá (romlottá), mert (hiszen) a gyümölcséről ismeritek meg a(z élő)fát. (Máté 12:33).

Jézus szavait így értelmezem a magam számára. Vagy élővé teszitek magatokat az Isten melletti döntés által már születésetek előtt, és vigyáztok, hogy Hozzá méltó gyümölcsöt teremjetek a földön, vagy ellene mondotok Isten akaratának leszületésetek előtt és akkor a földön tanúsított magatartásotok gyümölcse sem lehet jó.

  8. A fentieket belátva már érthető, hogyan rendelkezhet valaki elutasító, útszél lelkülettel, vagy éppen befogadó jó föld lelkülettel már azelőtt, hogy az Isten szavát ebben a földi életében hallotta volna.

Nem véletlenül fejezi be Jézus a magvetőről mondott példabeszédét így: Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik (még kap hozzá), akinek pedig nincs, (attól) még azt is elveszik, amiről azt gondolja (véli), hogy az övé, (Lukács 8:18).

  9. Szintén az eddig elmondottak nyomán nyert új értelmet előttem a személyválogatástól mentes Isten Fiú következő kijelentése: mindenkitől, akinek sokat adnak, sokat követelnek, és akire sokat bíznak rá, attól többet kérnek számon, (Lukács 12:48).

Felvetődik a kérdés, hol adták és hol bízták a sokat valakire A talentumokról szóló példabeszédből tudjuk, hogy a talentumok kiosztása, elfogadása és az azokkal való elszámolás az úr jelenlétében történt. Viszont a lehetőségek (talentumok) használata, vagy fel nem használása az úr látszólagos távollétében.

Vagyis annak, aki sok-at kapott, ezt már a születése előtt tudnia kellett.

 10. Azt, hogy a világosság fiai számára a földi élet a hűség igazolásának helye, véleményem szerint Jézus egyértelműen megmondta: aki a kevésben hű (megbízható), az a sokban is hű, és aki a kevésben igaztalan, a sokban is igaztalan,

ha tehát az igaztalan mammonban nem voltatok hűek, az igazit (a valódit) ki bízza majd rátok ...ki adja nektek azt, ami a tiétek? (Lukács 16:10-11).

  11. Hogy a földi élet a fény fiai számára nem más, mint lehetőség az Isten mellett hozott korábbi döntés igazolására, bizonyítja Jézusnak az a válasza is, melyet az apostoloknak adott, mikor azt kérték Tőle, hogy növelje a hitüket: ha mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok, hogy...amit kötelesek voltunk megtenni, azt tettük. (Lukács 17:10). Olyan ez, mintha Jézus ezt közölte volna velük: most van a hűségetek próbája, amit nektek kell megtennetek, azt Én nem tehetem meg helyettetek !

  12. A szellemvilág valóságában hozott döntés tehát meghatározó. Mikor a tanítványok megkérdezik Jézust, hogy ki üdvözülhet? Ő így válaszol nekik: ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. (Lukács 18:27).

A józan eszem is azt diktálja, hogy csak arra érdemes rátennem az életemet, akinek jóságát olyan alaposan megismertem a színről-színre látás világában, hogy érte akár a tükör által homályban látás világába való leszületést is vállalom. Igen, azok, akik követik a Mestert Nem a világból valók, mint ahogy Jézus sem (János 17:16).

  III. Jézus szerint nem találhatunk rá a földön anélkül, hogy ezt a leszületésünk előtt ne határoztuk volna el a szellemvilágban. Ha ez nem így lenne, akkor Jézus nem nevezhetett volna juhoknak egyes embereket még azelőtt, hogy az Ő szavát meghallva a követésére indultak volna. Márpedig olyan embereket is a sajátjainak mondott, akik e kijelentése elhangzásakor talán még nem is hallottak Jézusról a földön. Íme a példák:

1. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból (karámból) valók, azokat is nekem kell vezetnem, hallgatni is fognak az én hangomra. (János 10:16).

  2. Egy másik alkalommal ezt válaszolta: küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. (Máté 15:24.) Ezzel kifejezte azt is, hogy tudomása van olyan elveszett juhokról akik nem zsidónak születtek.

  3. a juhok az ő hangjára hallgatnak és a saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.

...a juhok követik őt, mivelhogy ismerik az ő hangját,

idegent (más embert) pedig nem követnek, hanem elfutnak (elmenekülnek) tőle, mivelhogy nem ismerik annak a hangját. (János 10:3-5).

  4. Újra és újra feltehetjük a kérdést. Vajon hol ismerték meg a juhok az Isten tanítását még azelőtt, hogy azt Jézustól hallhatták volna? A választ újra és újra Jézustól halljuk: az én Atyám, aki azokat nekem adta, (János 10:29). Nyilvánvaló, hogy az Atya csak azokat az embereket adhatja Jézusnak, akik korábban, a szellemvilágban szabad akaratukból az Atyának adták magukat.

Elgondolhatjuk azt is, hogy mennyire komolyan kellett venni a juhságra való felkészülést ahhoz, hogy Jézussal találkozva Őt egy juh se vétse el, hanem a korábban megismert Atyai akarat közvetítőjeként ismerhesse fel.

Most már érthető számomra az, amit Jézus a magvetőről szóló példabeszédében mondott: vagyis azért fogadhatják egyesek köves talaj lelkülettel, vagy tövises talaj lelkülettel az Isten szavát, mert vagy felkészületlenül születtek le, vagy szándékuk már a leszületésük előtt sem volt komoly. Ennek aztán az a következménye, hogy nem képesek a földön gyümölcsöt hozni.

  5. Akik nem hiszik el, hogy Jézus azért jött, hogy egyszer mindenki maradéktalanul boldog legyen, azok nem tartoznak az ő juhai közé (János 10:26). Sőt üldözni fogják nemcsak Jézust, de Jézus képviseléséért a tanítványait is. Mindezt pedig azért teszik, mert korábban, leszületésük előtt  elmulasztották megismerni az Atyát. Jézus egyértelműen fogalmaz: mindezeket az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. (János 15:21).

Tehát nem az volt Jézus és a tanítványok üldözésének az oka, hogy az örömhírt rosszul hirdették, hanem az, hogy voltak és vannak olyanok a földön, akik mielőtt leszülettek a földre nem ismerték meg az Atyát, vagyis az Isten által felkínált valóság ellen döntöttek.

  IV. A reinkarnáció tényének további bizonyítékai Jézus szavai alapján.

  1. A jó szándékú, nyitott embereket Jézus tanulni hívja: Idegyertek hozzám...és tanuljatok tőlem! (Máté 11:28-29). De tanulni küldi azokat a farizeusokat is, akikről tudta, hogy zártak az Ő irányában, sőt a halálát fogják kívánni: Menjetek csak és tanuljátok meg, hogy mit jelent: irgalma(sságo)t akarok, és nem áldozatot, (Máté 9:13).

Ha tehát Istennek az a szándéka, hogy a pillanatnyilag ellene döntők is megtanulják az Általa kért szeretetet, akkor erre mindaddig, amíg a kért tananyag megtanulása be nem fejeződik lehetőséget és időt kell, hogy adjon. Ellenkező esetben lehetetlent kérne. A reinkarnáció nélkül egy ilyen felhívás értelmetlenség.

  2. Jézus tudta, hogy aki a szellemvilágban az Atya mellett dönt, a földön a Fiút az Atya legfőbb képviselőjének fogja tekinteni. Ezért mondhatta, hogy mindenki úgy tisztelje (becsülje meg) a Fiút, ahogy(an) tisztelik (megbecsülik) az Atyát. (János 5:23).

Ha viszont valaki, bár látta a Fiút, de nem követte, bizonyos, hogy leszületése előtt az Atyára is nemet mondott. Ezért fejezhette be Jézus a szavait így: Aki netán nem tiszteli (becsüli) a Fiút, nem tiszteli (becsüli) az Atyát (sem), aki küldte Őt. (János 5:23).

  3. A reinkarnáció tudatában megfogalmazott kijelentésnek tartom Jézus következő szavait is: az Atya nem is ítél senkit sem, hanem az ítéletet mind a Fiúnak adta, (János 5:22).

Jézus egyértelműen beszél. Az Atya mellett élve képtelenek vagyunk igazolni a Hozzá való hűségünket. Ezt csak a földre leszületve, a Jézus által bemutatott ÚT vállalása által tehetjük meg. A Jézusi örömhír tehát olyan mérce, amely leleplező erővel bír a földön élő emberek számára. (János 3:19-21).

  4. Kétezer évvel ezelőtt Jézus a saját, második eljöveteléről szólva így beszélt kortársainak: Ámen mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. (Máté 24:34). Vagyis az én olvasatomban, Jézus második, dicsőséges eljövetelekor lesznek olyan emberek a földön, akik korábban a keresztre feszített Jézus kortársaiként már éltek ember testben.

  5. Az Őt elítélő zsidó főtanács tagjainak pedig ezt mondta Jézus: meglátjátok majd az Emberfiát, hogy a Hatalmas jobbján ül és eljön az ég felhőivel. (Márk 14:62).

Nyilvánvaló, hogy azok, akikhez Jézus szólt, e két tényt csak akkor láthatják meg, ha előbb szellemi létformába kerülnek, majd újra testet öltenek.

  6. Számomra a reinkarnáció valóságát igazolja Jézus következő példabeszéde is: mihez hasonlítsam Isten Királyságát?

hasonlít a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, bele keverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt. (Lukács 13:21).

Mivel Jézus óvta a tanítványait a farizeusok kovászától tanításától, ezért biztosan tudhatjuk, hogy e példabeszéd kovásza alatt a saját tanítását értette. A három mérce liszten, vagyis az egészen pedig a jézusi szeretet tan ismeretében nem lehet mást érteni, mint az emberiség teljességét. Valószínű, hogy Jézus is így értette, különben egy másik alkalommal nem állította volna: ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok. (János 12:32). A reinkarnáció nélkül Jézus fenti kijelentései nélkülöznének minden valóságos alapot.

  7. A hegyi beszéd során Jézus ezt mondta hallgatóságának: ... mondom nektek, amíg az ég és a föld elmúlik, egy (görög) í betű (ióta) vagy (héber) vesszőcske sem múlik el a törvényből, míg minden valóra nem válik (meg nem lesz). (Máté 5:18).

A fenti szavak kapcsán felvetődik a kérdés, hogy melyik az a törvény, amelyik nem múlik el és mi az a minden, amelynek Jézus szerint valóra kell válnia? A törvény nem lehet más, mint a szeretet gyakorlati törvénye. A minden pedig csak akkor válik valóra, ha már nem lesz olyan gondolat a mindenségben, amely a szeretet törvényének ellene mond.

Ha a szeretet gyakorlati törvénye alapján Isten nem pusztítja el azt, aki ellene dönt, tehát nem árt, akkor kénytelen az ellene döntőt olyannak elfogadni amilyen, vagyis megbocsát. Mivel az Isten jót akar, éppen ezért azon fog munkálkodni, hogy lehetőséget biztosítson a többre hivatott ellenkezőnek kilépni bódultsága köréből. Tehát segít neki.

A segítés pedig mivel nélkülözi a kényszert nem lehet más, mint két alapvető tapasztalat átélésének felkínálása.

Az egyik tapasztalat szellemi létformában is megszerezhető: ez Isten szeretetének közvetlen átélése. A másik, vagyis a saját gondolkozás szeretet tartalmának megtapasztalása csak a földön, az anyag világában lehetséges. Természetesnek tűnik, hogy a megváltozás igénye csak abban merülhet fel, aki megtapasztalja és ezért felismeri saját tökéletlenségét és ennek ellenszerét, az Istenben való növekedést. Csak az anyagtestbe való újra és újra megtörténő leszületés, majd az Isten fényében való újra és újra megtörténő szembesülés lehet az egyetlen eszköze az alvó lelkek felébresztésének.

  8. Lukács leírja evangéliumában, hogy Jézusnak nem csak egy szűk, tizenkét főt számláló állandó tanítványi köre volt, hanem mások is követték Őt. Egy alkalommal közülük hetvenet kettesével kiküldött maga előtt, hogy azokban a városokban és helységekben, ahová menni készült hirdessék Isten Királyságát. Gyógyító és démonűző erővel is felruházta őket.

A hetven tanítvány visszatérve, a tapasztalat örömétől eltelve újságolta Jézusnak: Uram, a démonok is enged(elmesked)nek nekünk a nevedben. (Lukács 10:17). Jézus ekkor, a megtapasztalt hatalomtól kicsit talán meg is részegedő tanítványoknak ezt mondja: nehogy annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az egekben. (Lukács 10:20).

Úgy gondolom, hogy ezeknek a tanítványoknak a neveit nem mások, hanem ők személyesen írták be az élet könyvébe azáltal, hogy már a leszületésük előtt az Isten mellett döntöttek. Mert még a földön is csak annak a névbeírásnak van súlya, jogot és kötelezettséget eredményező hatása, amelyet személyesen, saját kezűleg tesz valaki külső kényszer alkalmazása nélkül. A mennyország vonatkozásában ilyen fel-írást csak leszületése előtt tehet egy ember.

  V. A reinkarnáció közvetett bizonyítékai.

1. Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ér(kezet)t megkérdezte a tanítványait, ezt mondta: kinek mondják (tartják) az emberek az Emberfiát?

Azok pedig ezt mondták: Egyesek (baptista) Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül,

ezt mondta nekik: ti pedig kinek mondotok engem, ki vagyok? (Máté 16:13-15) + (Lukács 9:18-20).

Mikor a tanítványok arról beszélnek, hogy az emberek valamelyik korábban élt próféta új testben való megjelenülésének tartják Jézust, akkor ezzel azt is kifejezték, hogy Jézus korában a reinkarnáció ténye közismert volt. Jézus tudomásul veszi szavaikat, majd az ő véleményüket is megkérdezi.

  2. Jézus nem javítja ki tanítványait akkor sem, amikor azok a reinkarnáció tudatában egy vakon született férfi születés előtti vétkéről kérdezik Őt. Márpedig, ha nem létezne reinkarnáció, Jézus biztos nem engedte volna meg, hogy tanítványai tévedésben maradjanak.

Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon (szü)le(te)tt?

(ezt) válaszolta Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülői, hanem, hogy nyilvánvalóvá (láthatóvá) legyenek az Isten tettei (munkái) (ő)benne, (János 9:2-3).

A meggyógyított későbbi magatartása, párbeszéde a zsidókkal azt mutatja, hogy ez a férfi nem csak azt vállalta önként, hogy leszületve vakon él addig, míg Jézus őt meg nem gyógyítja, hanem kiállása, értelmes válaszai arra engednek következtetni, hogy komolyan készült szerepére. Vagyis az a tény, hogy ő vakon fog megszületni, nemcsak ismert volt előtte testet öltése előtt, hanem tudatosan vállalta is azt.

  3. Közvetve a reinkarnáció tényét igazolja az a párbeszéd is, melyet Jézus folytatott azzal az apával, akinek fiát kisgyermekkora óta egy szellem akarta megölni. (Márk 9:21-22). Fontosnak tartom azt a tényt, hogy a szellem nem használni akarta a megszállt testet, hanem az embert testestől-lelkestől el akarta pusztítani. Ezért dobta sokszor tűzbe is, meg vízbe is. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a fiú és az őt elpusztítani akaró szellem korábban, feltehetően egy előző élet során már ismerte egymást, és az egyikük részéről biztosan meglévő személyes gyűlölet ekkor alakult ki.

  A fenti, Jézus ajkára adott kijelentéseket és evangéliumokban közölt élethelyzeteket találtam alkalmasnak arra, hogy a Teremtő Istent szeretetnek mutassam be. Az Atya Isten nem lehet rosszabb az általa teremtett gyermekeihez, mint egy tanár azokhoz a diákjaihoz, akiknek, miután megbuktak a vizsgán osztályismétlésre ad lehetőséget.

Addig, amíg valaki nem látja be a földön is, hogy csak a szeretet jézusi útjának vállalása vezet el a mindent birtokláshoz, a reinkarnáció (újraszületés) kegyelmi törvényének hatása alatt áll. (Máté 5:25-26). Ez alól csak akkor mentesül, ha megtanul adni, vagyis úgy szeretni, ahogy azt Jézus elmondta és bemutatta nekünk.

  Bucholcz Ferenc